Hahó, hahó,
Van ott valaki?
Mert nem hallok egy hangot sem,
Egyedül vagyok, egyedül.
Tényleg nem tudom, hol a világ, de hiányzik!
A szakadék peremén állok és a nevemet kiáltom
Akár egy őrült, torkom szakadtából.
Néha, mikor lehunyom szemeimet, úgy teszek, mintha jól lennék,
De ez sosem elég,
Mert a visszhangom, a visszhangom
Az egyetlen hang, mi visszatér.
Az árnyékom, az árnyékom
Az egyetlen barátom.
Figyelj, figyelj!
Szeretnék elkapni egyetlen suttogást, ha
Ez minden, mit adnod kell nekem.
De nem, nem,
El tudsz jönni és meg tudsz menteni engem,
Próbáld kiűzni ezt az őrületet a fejemből!
A szakadék peremén állok és a nevemet kiáltom
Akár egy őrült, torkom szakadtából.
Néha, mikor lehunyom szemeimet, úgy teszek, mintha jól lennék,
De ez sosem elég,
Mert a visszhangom, a visszhangom
Az egyetlen hang, mi visszatér.
Az árnyékom, az árnyékom
Az egyetlen barátom.
Nem akarok padlóra kerülni,
Csak érezni akarom, hogy élek, és
Újra látni akarom arcodat, de addig is
Csak a visszhangom, az árnyékom
Az egyetlen barátaim.
A szakadék peremén állok és a nevemet kiáltom
Akár egy őrült, torkom szakadtából.
Néha, mikor lehunyom szemeimet, úgy teszek, mintha jól lennék,
De ez sosem elég,
Mert a visszhangom, a visszhangom,
Ó, az árnyékom, az árnyékom...
Hahó, hahó,
Van ott valaki?