Csak pár perc és kész is vagyok,
Ugrásra készen a mélybe.
Jó pofát vágok hozzá,
S próbálok nem figyelni,
A hangokra a fejemben.
De most már minden rendben,
(Csak egy távoli emlék drágám).
Nincs itt semmi baj,
(Egyszerűen csak engedd el).
Vannak dolgok, melyek folyton kísértenek,
Még ha nem is mutatod ki.
Lassan felőröl,
(Ez az egész),
Mégis kitartok,
(Épp most kezdődik).
Magával ránt,
(Amíg semmi sem marad),
Kétségbeesetten keresem a kiutat.
Az unalom felemészti az elmém,
Gondolatban máshol járok.
Csak a felszínét kapargatom az életnek,
Soha semmi nem történik.
De könnyen lefoglalom magam,
Amikor azt mondom magamnak, jól megy sorom.
De most már minden rendben,
(Tényleg megérte mindez drágám?)
Nincs itt semmi baj,
(Talán csak időpazarlás volt az egész?)
Egyre csak jönnek a kétségek,
Az emlékeim fegyverként forgatom,
Minden egyes alkalommal.
Lassan felőröl,
(Ez az egész).
Mégis kitartok,
(Épp most kezdődik).
Magával ránt,
(Amíg semmi sem marad),
Kétségbeesetten keresem a kiutat.
Lassan felőröl,
(De már minden rendben),
Mégis kitartok,
(Most már minden rendben).
Magával ránt,
(De már minden rendben),
Kétségbeesetten keresem a kiutat.