Nézem, ahogy a fény
Az utcára vetődik
Nézem, ahogy pislogsz,
Épp mielőtt megszólalsz
Szeretem, ahogy levegőt veszel
Gyűlölöm a napot, amikor elmész
Könnyű elfelejteni
Amibe amúgy még bele sem kezdtünk
Néha a szerelem egy olyan hiba
Amit könnyű elkövetni
És ha bármi kétség merül fel
Jobban jársz nélküle
Nézem ahogy ülsz
Bámulva a kijelződet
Azt hiszem én is
Illenék oda
Könnyű, mikor megpróbáljuk
De nem szabad feledni
Hogy miért is próbáljuk meg, amikor megtesszük
Vagy csak próbálkozunk?
És ez az elromlott és szomorú dolog
Az egyetlen még mindig, amink van
És itt fogok várni addig
Amíg valakinek nem lesz jobb ötlete