Earth Song [Hungarian translation]

Ragyog a napkelte,

hull az eső,

suttog a szellő,

ez mind élvezhető.

Csillagos égről

árad a fény,

azt mondtad: mindez

csak a tiéd és enyém.

Ugye, emlékszel még arra,

ahogy ember embert ölt?

Ugye, emlékszel még arra,

mennyit sírt a szegény Föld?

Gyötörjük Földünket,

s érzi a kínt,

hol van a béke,

melyet úgy kívántunk mind?

Susogó erdők,

zöld füvű rét,

azt mondtad: mindez

csak az enyém és tiéd.

Ugye, emlékszel, hogy a háború

hány gyermeket megölt?

Ugye, emlékszel még arra,

mennyit sírt a szegény Föld?

Álmodtam már,

jártam csillagok között,

megszegte az ember,

amire egykor esküdött.

Hej, oszlik a tegnapunk,

(Mi jöhet még?)

szárad a tó,

lezuhan az égbolt,

a Hold nem látható.

Hol van az érzés,

hogy kellesz nekem,

hogy hiányod, akár

az űr, oly végtelen.

Irtjuk az állatot,

a medve kihal,

ki törődik, mondd csak,

az utódaival?

Irtjuk a bálnát

a tengereken,

lángol a dzsungel,

és füstöl szüntelen.

Az Ígéret Földje,

mondd, hova tűnt,

hol van az ember, akit

szabaddá tehetünk?

Hallod, hogyan sírnak

haldokló gyerekek,

mondd, hol rontottuk el

az életüket?

Mi lesz a kicsinyekkel,

hol a jövő,

hová lett kacajuk,

a bajt feledtető?

Miért csak bánat jut,

hol az öröm,

miért a halál győz

az életösztönön?