Késői pirkadatok és korai alkonyok,
a kedvenc látványaim.
Amikor kéz a kézben az élet tökéletes volt, épp úgy, mint a képernyőn.
Egész idő alatt, míg mindig adtam,
arcod az élők között számlálhattam.
Fel és lefelé járó mozgólépcsők,
pennyk és hűvös szökőkutak.
Liftek és féláras akciók. Eme hegyek között rekedve.
Megszökni és veled bújdosni.
Sosem gondoltam volna, hogy itt elkapnak.
Nem tudván, hogy egyetlen harapástól is átváltozol,
leküzdöttem mindet, csakhogy szorosan magamhoz ölelhesselek.
De észreveszi bárki?
De érdekel valakit?
És ha elég tökös lennék, hogy ezt a fejedhez tartsam...
De számítana ez akármit is, ha egyszer már halott vagy?
És hát, meg kellenne hogy lepődjek az utolsó szavaid hallatán?
Mielőtt meghúzom ezt a ravaszt, a szemeid üresek és homályosak...
De észreveszi bárki?
De érdekel valakit?
És ha elég tökös lennék, hogy ezt a fejedhez tartsam...
De számítana ez akármit is, ha egyszer már halott vagy?
És most, meg kellenne hogy lepődjek az utolsó szavaid hallatán?
Mielőtt meghúzom ezt a ravaszt, a szemeid üresek és homályosak...
És az, hogy azt mondtad szeretsz, csak még jobban megnehezítette a dolgot.
És ezek a szavak nem változtatnak semmin, hiszen a tested megmarad.
És nincs hely számunkra ebben a pokolban.
Nincs hely a következőben sem.
És az emlékeink legyőznek minket.
És én fogok véget vetni ennek a borzalomnak.
De észreveszi bárki?
De érdekel valakit?
És ha elég tökös lennék, hogy ezt a fejedhez tartsam...
De számítana ez akármit is, ha egyszer már halott vagy?
És most, meg kellenne hogy lepődjek az utolsó szavaid hallatán?
Mielőtt meghúzom ezt a ravaszt, a szemeid üresek és homályosak...
És az, hogy azt mondtad szeretsz, csak még jobban megnehezítette a dolgot.
És ezek a szavak nem változtatnak semmin, hiszen a tested megmarad.
És nincs hely számunkra ebben a pokolban.
Nincs hely a következőben sem.
De észreveszi bárki, hogy ebben az ágyban egy holttest fekszik?