Kora reggel
Pontban nyolc órakkor
Látom kelni a magányos augusztusi napot
Mondd hogy tudod,
Hogy mozdulsz ahogy csak te tudsz
Egész éjjel kint várok a mezőkön
Kora reggel
Kora reggel
Végig rohantam
a csapásokon
Át a küszöbön
Majd egy utolsó pillantás vissza
Mondd hogy tudod,
Hogy megmentesz úgy ahogy csak te tudsz
Egész éjjel kint vártam a mezőkön
Kora reggel,
Kora reggel, igen
Kint a mezőn
Megmásztam mind a lépcsőket
Hogy üresen találjam a lest
Mellettem fekszik a vadászpuskám
Mondd hogy tudod
Hogy éltetni fogsz ahogyan csak te tudsz
Kint a mezőkön, tudod milyen érzés, igen
Kora reggel
Kora reggel, igen
Kint a mezőkön
Kora reggel
Pontban nyolc órakkor