Hányszor guggoltunk le
Hogy a tengert hallgassuk
Lélegzetvisszafolytva
Az ujjammal követtem az arcod vonalát
Miközben a szél halkan simogatta
A ruhádat
És te,
Te, a pillantásokból
És őszinte mosolyokból alkotott
És én,
Én mezítláb
Megérintettem a hajad
Majd megálltunk, hogy
Egy hangyával játsszunk
Aztán behúnyjuk a szemünk
És ne gondolkodjunk többet
Te is fázol
Te is fázol
Az éj sötétjébe
rejtve
Néhány csillag és egy hirtelen borzongás
A bőrödön
Boldogan, lélekszakadva futottunk
Versenyezve, (csak) hogy lássunk
Ki marad hátra
És te,
Te, egy sóhajban
Minden gondolatomban (ott vagy)
És én
Csendben maradtam
Hogy ne rontsak el semmit
Az ajkaidat csókoljam
Egy fűszállal
És felfedeztem, hogy sokkal szebb vagy
Égbe meredő hajjal
És nekem így jobban tetszel,
Nekem így jobban tetszel
Talán a szerelem vagy
És most, hogy nem vagy itt, te,
Egyedül te, mindig te
Dobogsz
A szívem mélyén
Én pedig mit meg nem tennék, ha
Most nem lennél, hogy
Kitaláljam ezt a szerelmet
Játékból ruhában vetettük magunkat a tengerbe
Egy csók, egy másik, és még egy
Mert nem tudtam kimondani,
Hogy te,
Te, sápadt és édes,
Már akkor mindent jelentettél (nekem)
Nem hittem el,
Ezért erősen szorítottalak (magamhoz)
Átázott ruhában
Ott maradni bolondozni
Aztán csodálkozva állni meg
Ezt akarnám, ezért
Szükségem van rád
Szükségem van rád
Szeress egy kicsit
Most, hogy nem vagy itt, te,
Egyedül te, mindig te
Dobogsz
A szívem mélyén
Én pedig mit meg nem tennék, ha
Most nem lennél, hogy
Kitaláljam ezt a szerelmet