És aztán, és aztán
És aztán olyan lesz, mint meghalni
Zuhanni lefelé és sosem érkezni meg
És aztán, és aztán olyan lesz, mint
A pokolban égni, mi börtönömmé lett
És ha a szerelmemnek nevezlek...
Ne nevess, ha a szerelmemnek nevezlek
És aztán, és aztán
És aztán olyan lesz, mint meghalni
S mint az éj, mi sosem múlik el
És aztán, és aztán olyan lesz, mint megőrülni
Az ürességben, mit maga után hagyott
És ha a szerelmemnek nevezlek...
Ne nevess, ha a szerelmemnek nevezlek
Szerelmemnek, aki nem szárnyal
Aki megsimogatja az arcod, és elhagy
Szerelememnek, aki (csak) kérdezgeti magát,
Aki lélegezni késztet, majd megöl
És aztán, és aztán elfelejt
Felszabadít, és aztán, és aztán
Az éj jön, mi sosem múlik el
Az éj, mi sosem múlik el
És aztán, és aztán
És aztán olyan lesz, mint eltűnni
Az ürességben, ami soha nem hagy már alább
És aztán, és aztán, olyan lesz, mint meghalni
Amikor el akarsz majd menni
Ha a szerelmemnek nevezlek…
Ne nevess, ha a szerelmemnek nevezlek
Szerelmemnek, aki nem szárnyal
Aki megsimogatja az arcod, és elhagy
Szerelmemnek, aki magától értetődő szerelmet kér
Aki lélegezni késztet, majd megöl
És aztán, és aztán elfelejt
Felszabadít, és aztán, és aztán
Az éj jön, mi sosem múlik el
Az éj, mi sosem múlik el