Megáztam a Boszporusz közepén,
Saját könnyeimet rejtik az esőcseppek.
Ess, eső, ess!
Lelkem a fényes Isztambul alá szállt,
Az esőcseppek elvegyülnek csontjaimmal.
Ess, eső, ess!
Neve már nem olvasható a csillagokban,
Elválaszt minket minden egyes holnap.
Ne kérdezz, ne kérdezz róla!
Ne kérdezz, ne kérdezz, töltsd meg a Boszporuszt,
Töltsd fel, s én belekortyolok a bánatba.
Ne kérdezz, ne kérdezz, töltsd meg a Boszporuszt,
Töltsd fel, s én belekortyolok a bánatba.
Töltsd fel, s én belekortyolok a hazugságba.
Ne hagyd abba, lelkem lángol és megreped.
Fojtsd el, ne hagyd abba, kérlek, ne hagyd abba.
Ne hagyd abba, kérlek, ne hagyd abba.
Ne kérdezz, ne kérdezz róla!