Léteznek a csodatévő ikonok könnyei,
Léteznek a csaknem vízszerű könnyek,
Léteznek a szalonokat díszítő csillagok,
És azok is, amelyek mindig az égen vannak.
Létezik minden ésszerűen leélt óra,
Létezik az idegek kapkodása,
És van, aki elmegy, valaki más pedig
Odaáll a lövések elé, de nem árul el.
Létezik olyan szépség, amelyet az idő ural,
És az örök szépség is,
De a gyönge látásunk félrevezet minket,
A sötét ösztöneink pedig elárulnak.
Léteznek a másodperc tört részéig tartó fellángolások,
Létezik az örökkévaló fény,
Létezik a jó barát, és olyan barát is, aki
Soha nem árul el.
Létezik a csak néhány pillanatig tartó boldogság,
És az örökre megmaradó bánat,
De van egy vigasz – a barát, aki
Soha nem árul el.
Ő a széles és szabad égben lakozik,
És ha megtörténik a baj,
És hirtelen tűrhetetlen fájdalom fog el,
Soha nem árul el téged.