Egy hang nélkül végeztem vele,
vörösbe és kékbe öltöztetve szorítottam.
Elképzelt esküvői ruha, melyet nem viselhetsz előttem.
Egy búcsúcsókot adok eltorzult porhüvelyednek,
ahogy rizsszemek és rózsák hullanak lábaid elé.
Mondjunk búcsút, a századik alkalommal is
és holnap tegyük meg újra az egészet!
Holnap tegyük meg újra!
Levonszoltam, kitettem arra a helyre,
és otthagytam, ahol senki sem láthatta.
Majd élettelen, hűvös tekintettel bámultam abba a kútba, mintha ez a pillanat csak nekem lett volna tartogatva.
Egy búcsúcsókot adok eltorzult porhüvelyednek, ahogy rizsszemek és rózsák hullanak lábaid elé.
Mondjunk búcsút századszorra is és holnap tegyük meg újra!
Sosem gondoltam volna, hogy így alakul.
Csak én és te, itt vagyunk egyedül.
És ha maradsz, csak annyit kérek, hogy...
Ezer holttest egy rakásban sem elég, hogy megmutassam neked, mire gondolok.
Így csak halmozom őket tovább,
hogy bebizonyítsam, mily' áhítattal imádom az épelméjűséget
Csak annyit kérek, csak annyit kérek, hogy...
Gyerünk!
Kezeim vérrel szennyezettek a rengeteg alkalomtól, amikor megöltelek már és most végre méreggel és kerozinnal moshatjuk le az eljegyzési gyűrűt.
Nevetve fogunk meghalni és olcsó pezsgővel fogjuk ünnepelni a dolgok végét.
Hang nélkül, nélkül
[x2]
És most szeretném, ha elmennél.
Hang nélkül, szeretném, ha elmennél.
Hang nélkül, hang nélkül
És most szeretném, ha elmennél...
[x3]