Feladtam
Nem tudtam kiben bízhatok
Kreáltam egy burkot
Ami megvéd mennytől és pokoltól
Mélyponton voltam
Minden volt-e amit tudomásul vettem
Igen, bezártam a szívem
Bebörtönzött voltam a sötétség által.
Refrén:
Feketébe öltözve találtál rám
Bujkálva ott egész hátul
Az élet apró darabokra törte a szívem
A kezeidben tartottad a kezeimet
Elkezdted lerombolni a falaimat
És a szívemet csókokkal borítottad be
Úgy gondoltam az élet ellehetetlenített engem
Hiányoltam a könnyeimet, tudomást sem vettem a sírásomról
Az élet összetörte a szívem, a lelkem
Aztán te keresztezted az utamat
Csillapítottad a félelmeimet, megnevettettél
Aztán csókokkal borítottad el a szívem
Az utolsókat rúgtam
Lent voltam és ki voltam merülve
És mindent elvesztettem
Igen, ijedt voltam és döntésképtelen
Megszoktam az éjszakákat
Beletörődtem a harcba
És sokkal lejjebb csúsztam
Úgy éreztem süllyedek.
Refrén.
Reményvesztett és törött voltam
Te kinyitottad nekem az ajtót
Bujkáltam, és te beengedted a fényt
És most látom
Hogy olyanokat teszel meg a sérültekért
Aminek azok nem is tűnhetnek
Szabaddá tetted őket
Mint ahogy egy lepke megcsókol egy gyermeket szomorúsággal a szemében.