Egyszer volt, hol nem volt, te és én
Amikor könnyedén álmodoztunk
Frissen, mint a lime-ok és felhőtlenül, mint a vasárnapi égbolt
Nem volt semmi amit eladhattunk vagy vehettünk volna
Mert minden amire igazán szükségünk volt
Az csak a meztelen lábunk* és egy pár szárny volt, hogy repülni tudjunk
Mit gondolsz, kedvesem?
Túl sokat éltünk túl gyorsan?
És érezted
Érezted a melankóliát, kedvesem
Remélve, hogy az idő ne múlt volna el?
El tudod nekem mondani hogy milyen volt régen?
Elszalasztottuk a lehetőségünket?
Elcseréltük a reményt félelemre
És az álmainkat tervekre?
El tudod mondani, hogy milyen volt, amikor még tényleg érdekelt (minket)?
És amikor a szerelem a mi oldalunkon állt...
A mi oldalunkon...
Emlékszem a korábbi időkre,
Amikor képesek voltunk csak
Bámulni a plafont, a padlón fekve
Nem volt túl gazdag a szókincsem
Alig beszéltem angolul
És olyan furcsán hangzott minden, amit mondtam
Mit gondolsz, kedvesem?
Túl sokat éltem túl hamar?
És érezted
Érezted a melankóliát, kedvesem
Remélve, hogy az idő ne múlt volna el?
El tudod nekem mondani hogy milyen volt régen?
Elszalasztottuk a lehetőségünket?
Elcseréltük a reményt félelemre
És az álmainkat tervekre?
El tudod mondani, hogy milyen volt, amikor még tényleg érdekelt (minket)?
És amikor a szerelem a mi oldalunkon állt...
A mi oldalunkon...
Mi a tipped, kedvesem?
Vajon túl sokat éltem túl gyorsan?
Szóval ha
Ha valaha sírni látsz,
Most már tudod
Most már tudod miért
El tudod mondani hogy milyen voltam?
Vajon elszalasztottam a lehetőségemet?
Elcseréltem a reményt félelemre, és az álmaimat tervekre?
El tudod mondani, hogy milyen volt, amikor még tényleg érdekelt (minket)?
És amikor a szerelem a mi oldalunkon állt...
A mi oldalunkon...