Volt idő, s egy hely,
Nem messze innen.
Talán egy fényesebb napon,
Talán máshogy csinálták volna.
Éltek volna, ott és akkor,
Bűvös varázs hatása alatt.
Senki sem figyel,
Mégis annyira el akarják mondani.
Bármi is történt az álmodozókkal,
Mindig is a kék ég mögé néznek.
Látnak egy világot, melyben hisznek,
De csak akkor, ha lehunyják szemeiket.
Voltak ott politikusok,
Taláros férfiak, festők és költők.
Forradalom kezdődött,
Análkül, hogy bárki tudna róla,
Hogy a világ körülöttünk
Menny és Pokol.
Annyi mindent mondanak rólunk,
Mégis, annyi mindent mondanának még.
Bármi is történt az álmodozókkal,
Mindig is a kék ég mögé néznek.
Látnak egy világot, melyben hisznek,
De csak akkor, ha lehunyják szemeiket.
Hol vannak most?
Már mind elhagyták a várost,
Elvitték őket a felhők.
Bármi is történt az álmodozókkal,
Mindig is a kék ég mögé néznek.
Látnak egy világot, melyben hisznek,
De csak akkor, ha lehunyják szemeiket.
De csak akkor, ha lehunyják szemeiket.
Miért vagyunk mi önmagunk, miért vagyunk mi önmagunk?
Ezelőtt nem volt semmi,
Az álom csak álom volt, semmi több.
Ezelőtt nem volt semmi,
Az álom csak álom volt, semmi több.