Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Amint csontos ujjaid ölelnek,
Hosszú és nyurga halál leszek,
S őt érzem majd csak közelnek
*(S őt érzem magamhoz közelnek)
Mennyország, látod, amit én látok?
Hé, te sápadt, csenevész gyermek,
Te halál és élet összhangja vagy,
Lábad hazáig kanyargós utat tett meg.
Adósságod a Sorsnak visszafizetted,
A szertelen szórakozásból élsz,
Amit elveszel, nem fog megölni,
De vigyázz mit adsz - bár látom nem félsz
Nem várhatsz, ne vedd zokon,
A fájdalom itt van és terád vár,
Felizgulva, hogy végre megkapjon már
Nem kívánt, hívatlan rokon
Bebújik bizsegő bőröd mögé,
Benned él és nélküled vagy övé.
Érzed, ahogy közeleg a láz,
Reszket és rángat a tested,
S hiába vakarod mindenhol,
A viszketés nem múlik - ez lesz a veszted.
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Álmodj tovább, álmodj tovább!
Sorsod átkát hibáztasd érte,
Az univerzum szégyellje magát,
Hisz ő ismeri a sorokat,
Mert átnézte az óra anyagát
Beszippantott és hurcolt magával
Oda, ahol a föld meg nem áldott,
S nem lelsz tárgyat az Úr Szavával
Adósságod a Sorsnak visszafizetted,
A szertelen szórakozásból élsz,
Amit elveszel, nem fog megölni,
De vigyázz mit adsz - bár látom nem félsz
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Álmodj tovább, álmodj tovább!
Álmodj tovább, álmodj tovább!