Mindegyre a tükörben nézem,
minden arcvonásom mint mélyül el,
az idő száll,
tűnik, mint hajnalban homály,
nem ez vár rád?
Mindennek meg kell fizetned (az) árát.
Igen, tudom, senkise tudja,
hogy honnan jön, s merre visz útja,
tudom, nem lehetsz bűntelen,
vesztened kell, hogy tudd, hogyan nyerj.
A fél életem megírt könyv már,
élj, bolondtól, bölcstől tanuljál,
tudd, mi igazság;
minden tetted visszaszáll rád.
Énekelj évekért velem,
énekelj, ha sírsz, hogyha nevetsz,
daloljunk, legalább még ma,
holnapra talán a teremtő elragad.
Énekelj évekért velem,
énekelj, ha sírsz, hogyha nevetsz,
daloljunk, legalább még ma,
holnapra talán a teremtő elragad.
Álmodd, álmodd, álmodd
(meg)magad, egy álom igaz lehet ,
álmodj, álmodj, álmodj,
míg valóra váltod mindet.
Álmodj, álmodj, álmodj,
álmodj, álmodj,
álmodj, álmodj ah
Énekelj évekért velem,
énekelj, ha sírsz, hogyha nevetsz,
daloljunk, legalább még ma,
holnapra talán a teremtő elragad.
Énekelj évekért velem,
énekelj, ha sírsz, hogyha nevetsz,
daloljunk, legalább még ma,
holnapra talán a teremtő elragad.
(Katalin Nagy)