Lassan, oly lassan jutottam addig,
Hogy egyedül keressem utam.
Korán itt hagytál, s a napok rohantak,
Nem tudhatod, mennyit imádkoztam.
Emlékezés dala, a feledésé is,
Soha nem tudtad, hogy próbáltam
Büszkévé tenni, s tisztelni neved,
De te még el sem búcsúztál.
Most, hogy elmentél, jönnek a múlt árnyai,
Te és minden emlék megmarad.
„Ne sírj hát, vagy szenvedj felettem,
Én mindig várok majd rád
Ne sírj hát, az angyalok nem tűnnek el,
Figyellek odafentről, s átlátok rajtad.”
Férfivé lettem, s téged érezlek még,
Mindvégig te voltál vajon itt velem?
A lemondás ideje, s megbocsátásé:
Vigaszként nyújtom e dalt.
Akkor elmentél, hozva a múlt árnyait
Te és minden emlék megmarad.
Ne sírj hát, vagy szenvedj felettem,
Én mindig várok majd rád.
Ne sírj hát,
Az angyalok nem tűnnek el,
Figyellek odafentről,
Ma éjjel látlak talán a sápadt téli fényben
Apa s fia együtt,s a vér-kötés megmarad.
Ne sírj hát, vagy szenvedj felettem,
Én mindig várok majd rád.
Ne sírj hát, az angyalok nem tűnnek el,
Figyellek odafentről
Ne sírj hát, vagy szenvedj felettem,
Én mindig várok majd rád.
Ne sírj hát, az angyalok nem tűnnek el,
Figyellek odafentről s átlátok rajtad.