Mentem aludni, rád gondoltam,
Arra, amióta nélküled kell éljek,
A sok kihűlt emlékre,
A sok dologra, amit felül akarok írni
Mentem aludni, rád gondoltam,
Beszélgetni és nevetni akarok veled,
Ahogy mindig szoktunk
Mikor álmaimban téged látlak,
Olyan valós, mégis csak álom
És most azt hiszem, ez úgy jó ahogy van
Ne ébressz fel, mert nem akarom itthagyni ezt az álmot,
Ne ébressz fel, mert sose érzem elégnek az álmodozást,
Ha rólad álmodom, nem akarok visszatérni a valóságba
Mentem aludni, rád gondoltam,
Arra amikor végre rád találtam,
Ez olyan, mintha egy film menne a fejemben,
Amit nem akarok megnézni, mert tudom a végét
Minden szó amit mondtam, és amit nem szerettem volna,
Minden ígéret, amit tettem, és amit nem akartam megszegni,
Ez az utolsó hívás, utolsó dal, utolsó tánc, mert nem kaphatlak vissza, nincs második esély,
És most azt hiszem, ez úgy jó, ahogy van
Ne ébressz fel, mert nem akarom itthagyni ezt az álmot,
Ne ébressz fel, mert sose érzem elégnek az álmodozást,
Ha rólad álmodom, nem akarok visszatérni a valóságba
Ne ébressz fel, ketten vagyunk, csak te és én
Ne ébressz fel, mert mi olyan boldogok vagyunk, amilyennek lennünk kell,
Tudom, el kell engedjelek,
De nem akarok egyedül lenni
Ezek az álmok egyre erősebbek,
Nem sok, de ez mindenem, amim van,
Nem tehetek mást, mint többet álmodom
Nem bírom abbahagyni, vissza akarlak kapni!
Ne ébressz fel, mert nem akarom itthagyni ezt az álmot,
Ne ébressz fel, mert sose érzem elégnek az álmodozást,
Ha rólad álmodom, nem akarok visszatérni a valóságba
Ne ébressz fel, ketten vagyunk, csak te és én
Ne ébressz fel, mert mi olyan boldogok vagyunk, amilyennek lennünk kell,
Tudom, el kell engedjelek,
De nem akarok egyedül lenni
Mikor mentem aludni, rád gondoltam,
Mert nem akarom elhagyni ezt az álmot,
Amióta nélküled kell éljek,
Mert sose érzem elégnek az álmodozást
Tudom el kell engedjelek, de nem akarok felébredni!