Amit te látsz, az nem az én arcom
Nem az én arcom
Csak egy árnyéka a lelkemnek
Minden érzelem, amit kapsz
csak egy illúzió, amit sosem fogsz elfelejteni
Ez nem az én szemem,
csak egy tükörkép
Ez nem az én szám,
ami azt mondja neked, hogy tűnj el
Ez nem az én arcom
Ez nem az én hibám
Ezek nem az én kezeim, amik eltaszítanak
Most, ne mondd nekem, hogy mosolyogjak
Ne mondd nekem, hogy nevessek,
úgy hogy a fogaim is látszódjanak
egy képért most
Sosem voltam egy amolyan szépség
Mindig szomorú voltam
De, amióta hordom a piros cipőmet
Jól érzem magam
Ne mondd nekem most, hogy mosolyogjak
És amit te látsz, az nem az én arcom
Nem az én arcom
Csak egy árnyéka a lelkemnek
Ó, a depresszióm az, amit megkapsz
Sosem fogom elfelejteni a csalódásokat
Ne legyél annyira elveszve a tökéletességben
És minden repedést a szerelemen szeress mindvégig
Hagyd, hogy érezzem,
Szeretned kell a könnyeimet,
ha nem így van,
jobb lenne ha elmenekülnék
Ne mondd most, hogy mosolyogjak