Nemrég hallottam a gyerekek nevetését;
Most már csend van, szóval azt hiszem elmentek a parkból
Ez a fapad óráról órára egyre keményebb
A nap nyugszik le, sötétedik
Ráeszmélek hogy fázom
Az eső zuhogni kezd
Amint nézem az ablakokat a második emeleten
A lámpák égnek, itt az idő indulni
Végre itt az idő hogy tudassam vele
Azt hiszem jogosan mondhatnám
Hogy zavarodottnak tűnsz;
És elgondolkozol rajta miért vagyok itt én ma
És jól is teszed, én is így lennék vele
Amikor elmentem elegem volt
De most ebben az alakban és formában megjelenek
Megtanultam helytállni
És a szerelem és remény amiért most én itt vagyok
És most egy másik énemet látod, újratöltődtem, igen
Fel vagyok tüzelve, ne vedd el a kedvem
Olyan vagyok mint egy álom a megfejtett álomban
Fel vagyok tüzelve, égek, ne vedd el a kedvem
Nem az vagyok akit ismertél
A jelen és a múlt kombinációja vagyok
És arra kérlek legyél befogadó (és nem leszek már ugyanaz)
Most már nem ugyanaz vagyok
Fel vagyok tüzelve, ne vedd el a kedvem
Itt fogsz hagyni a hallban álldogálni
Vagy beengedsz?
A lakás semmit nem változott
Azt kell hogy mondjam örülök ennek
Egykor ezek a szobák szerelmünk bizonyítékai voltak
A dührohamaimnak és növekvő frusztrációmnak
De az őrültből eljutottam
A nem túl rosszig az átalakulásomban
És most egy másik énemet látod, újratöltődtem, igen
Fel vagyok tüzelve, ne vedd el a kedvem (ne vedd el a kedvem)
Olyan vagyok mint egy álom a megfejtett álomban
Fel vagyok tüzelve, égek, ne vedd el a kedvem
Nem az vagyok akit ismertél (nem az vagyok akit ismertél)
A jelen és a múlt kombinációja vagyok
És arra kérlek legyél befogadó (most nem leszek ugyanaz)
Most már nem ugyan az vagyok
Fel vagyok tüzelve, ne vedd el a kedvem
Azt kérted ne menjek el;
Úgyhogy itt vagyok újra
És még mindig szeretlek, szóval nem fogom tettetni
Megtanultam helytállni
És a szerelem és remény amiért most én itt vagyok