Домой [Domoy] [Hungarian translation]

Ahogy a szárnyak kacérkodnak valahol újhold idején

Én úgy, akár a hangjegyek, kószálok a fényben

És a csillagok megrajzolják a természetemet - az örökkévalóságot

És mint a füst, oly gondtalan vagyok ebben az álomban

Elindulni...

az égből lefelé,

Elindulni,

míg alszol

És visszatérni azokra a helyekre, ahol még égnek a szívek

Elindulni...

az égben messzire

Repülj...

Kár érte...

Csakis az ifjú szerelem

vihet engem haza.

Évszázadok repülnek el, meg kellene mentenünk a hitet

Bolygók találkoznak össze, nyílvesszők térnek vissza

Az Uránusz szikrázása pedig kialszik a rózsaszín sötétségben

Nekem, szóval..., ideje belépnem, ebbe a borús álomba

Elindulni...

Az égből lefelé,

Elindulni,

míg alszol

És visszatérni azokra a helyekre, ahol még égnek a szívek

Elindulni...

az égben messzire

Repülj...

Kár érte

Csak is az ifjú szerelem

vihet engem haza

És bimbózik az új szerelem,

Valahol rózsacseppek illata árad

És újra minden, ami van, elmúlik,

De remélem..

Ezúttal nem.