És gyerekeket szülnek,
És tovább szeretkeznek,
A jól bevált kifogásaikkal.
Szaporodásra vagyunk kódolva,
De engem csak ez vigasztal,
A négy fal közé zárva.
Csak attól tartok, hogy egy nap hamarosan,
Elvesztem az eszem.
Aztán elveszítem a gyerekeim,
Majd a szerelmem,
És csak ülök némán,
Hagyom a képeket szivárogni,
A TV-képernyőről.
Fényük bejárja a szobát,
Suttognak, az egyik fülemen be,
És a másikon ki.
Aztán levetkőzöm,
És sétálni indulok,
Mert olyan szép időnk van,
És a bőrömön akarom érezni a nap melegét,
És ha besötétedik,
Az anyámat szólítom az éjszakában,
De többé nem jön vissza értem,
Mert már nincs velünk.
De ezt nem fogod elmondani,
Hisz tudod mennyire fáj, ahányszor csak kimondod,
És azt is tudod, hogy helyesen cselekszel,
Tudnod kell, hogy helyesen cselekszel.
Elveszítettem a gyerekeim,
Elveszítettem a szerelmem,
Csak ülök némán,
Hagyom a képeket szivárogni,
A TV-képernyőről,
A TV-képernyőről,
A TV-képernyőről,
A TV-képernyőről,
A TV-képernyőről,
És gyerekeket szülnek,
Mindenki szerelmes,
Én meg csak ülök némán,
Hagyom a képeket szivárogni.