Valahogy még mindig itt vagy,
még mindig itt velem,
annyi év után is követsz az álmokban.
Még mindig nem akarom, hogy menj,
Még mindig nem tudom egészen megérteni,
miért, mi okból, miért kellene neked hinnem?
Soha nem akarom újból elveszíteni a fejem,
soha nem akarom újból a szívemet kockáztatni,
soha nem akarom újból ilyen vágyakozást érezni,
miattad.
Soha nem akarok újra egyedül lenni,
soha nem akarok ilyen magányos lenni,
soha nem ilyen borzalmasan szenvedni,
miattad.
De senki nem olyan, mint te.
Saját magunk tesszük tönkre,
a nagy boldog álomról,
néha fantáziálni kezdek.
Mivé lettünk volna
egy ház, egy kutya, egy gyerek?
Tudod, hogy még mindig hiányzol.
Soha nem akarom újból elveszíteni a fejem,
soha nem akarom újból a szívemet kockáztatni,
soha nem akarom újból ilyen vágyakozást érezni,
miattad.
Soha nem akarok újra egyedül lenni,
soha nem akarok ilyen magányos lenni,
soha nem ilyen borzalmasan szenvedni,
miattad.
Vannak még mások,
Még érdekesebbek.
De be kell vallanom,
Senki nem olyan, mint te.
Senki nem olyan, mint te.
Soha nem akarom újból elveszíteni a fejem,
soha nem akarom újból a szívemet kockáztatni,
soha nem akarom újból ilyen vágyakozást érezni,
miattad.
Soha nem akarok újra egyedül lenni,
soha nem akarok ilyen magányos lenni,
soha nem ilyen borzalmasan szenvedni,
miattad.
De be kell vallanom,
Senki nem olyan, mint te.