Hát, ez a reggel teljes volt
Könnyek voltak a kormányon, az ülésre csöpögtek
Számos óra vagy néhány hét,
Merem állítani, hogy ugyanilyen szörnyen fognak telni.
Ez a vég kezdete, a kocsi felment a hegyre,
És eltűnt a kanyarban, kérdezz bárkit, megmondhatják,
Hogy ilyenkor kezdődik...
A szakítás, az összeomlás,
O, vigyázz a szívedre.
Tégy nekem egy szívességet, törd be az orrom!
Tégy nekem egy szívességet, mondd, hogy tűnjek el!
Tégy nekem egy szívességet, hagyd abba a kérdezősködést!
Úgy sétált el, hogy még a cipőit sem kötötte be,
És a szemeink vörösek voltak,
Látszott, hogy sírtunk, és csak néztem és vártam,
Amíg ő beült, mosolyt erőltettem és búcsút intettem.
A kíváncsiság nehéz teher,
Túl nehéz, hogy cipeld, túl nehéz, hogy magadban tartsd,
A kíváncsiság nehéz teher,
Túl nehéz, hogy cipeld, hűvössé fog tenni.
És tégy nekem egy szívességet, és szólj, ha segítségre van szükséged!
Azt mondta, tégy nekem egy szívességet, és hagyd végre a hízelgést!
Hogyan tépjük szét a kettőnk közt lévő köteléket, talán a baszódj meg túl kedves lenne,
Talán a baszódj meg túl kedves lenne.