Valami beszivárgott az ajtó alatt
Csendtől ázik a padló
Nyom, mint egy kavics a cipőben
Egy vegyszer, ami feloldja a ragasztót
Ami hozzád szorít
Úgy érzem, már nem is ismerlek
Annyiszor megégettem magam, annyiszor hibáztam már
Körbe-körbe járunk
És vak vezet világtalant
Azt hittem, a szeretet őrködik a ház felett
De te most bedeszkázod az ablakokat
Annyi mindent tanultunk egymásról
Olyan szoran egymás mellett, hogy végül mérföldekre egymástól végeztük
Az egyszerű dolgok is olyan bonyolultak lettek
Úgy érzem, már nem is ismerlek
Annyiszor megégettem, annyiszor éreztem már rosszul magam
Körbe-körbe járunk
És vak vezet világtalant
Valahogy elvesztettük a kapcsolatot
Már egy láthatatlan fal áll köztünk
De annyiszor hibáztam, annyiszor éreztem már rosszul magam
Körbe-körbe járunk
És vak vezet világtalant
Látom, ahogy a szemem előtt megváltozik a táj
A vonásai, amik alapján eddig tájékozódtam
Nem, már semmi nem néz ki úgy, ahogy régen
Nem tudom, hová nézzek, mit keressek
Úgy érzem, már nem is ismerlek
Annyiszor megégettem, annyiszor éreztem már rosszul magam
Körbe-körbe járunk
És vak vezet világtalant
Valahogy elvesztettük a kapcsolatot
Már egy láthatatlan fal áll köztünk
De annyiszor hibáztam, annyiszor éreztem már rosszul magam
Körbe-körbe járunk
És vak vezet világtalant
Valahogy elvesztettük a kapcsolatot
Már egy láthatatlan fal áll köztünk