Szomorú éjszaka
Fénytelenül
És az én szívemben
Nincsen reménység
Nézd, ezt a napot
Felhő borítja be
Kacagva mondja
Gyere ide
Zengjen egy dal
Zengjen egy dal
A valódiakban, az elhagyottak
Eledelt keresnek, a népség
közepén, az utca
közepén, koldulnak.
Az élet sírva kelt fel.
Ti, senki fiai
Kikről hosszú évek óta megfeledkeztek
Te csak ötvenegy éves vagy
De száznak nézel ki.
A civilizáció igazai óta
Elhagyottak hangján
Kezdünk egy dalt
Anélkül hogy bátorságot merítenénk
Énekelünk hogy ne feledjünk.
Ti, senki nagyszülei
Kikről hosszú évek óta megfeledkeztek
Hova sodort minket az élet?
Az igazakhoz!
Te, szívem
Élő és kellemes forrás
Úgy, hogy még
Én is tudom inni az életet
Nézd, ezt a napot
Felhő borítja be
Kacagva mondja
Gyere ide
Zengjen egy dal
Zengjen egy dal
Mi, senki fiai
Kikről hosszú évek óta megfeledkeztek
Hova sodort minket az élet?
Az igazakhoz!
A valódiakban, az elhagyottak
Eledelt keresnek, a népség
közepén, az utca
közepén, koldulnak.
Az élet sírva kelt fel.
Ti, senki fiai
Kikről hosszú évek óta megfeledkeztek
Te csak ötvenegy éves vagy
De száznak nézel ki.
A valódiakban, az elhagyottak
Eledelt keresnek, a népség
közepén, az utca
közepén, koldulnak.
Az élet sírva kelt fel.
A valódiakban, az elhagyottak
Eledelt keresnek, a népség
közepén, az utca
közepén, koldulnak.
Az élet sírva kelt fel.
Zengjen egy dal
Zengjen egy dal