Mennyi nap és mennyi éj,
mennyi idõ eltelt mióta elmentél.
Azt mondtad: "Ezúttal ez az utolsó utazás
meghurcolt szívünknek ez az utolsó összeomlás.
Tavasszal meglátod, visszatérek.
A tavasz tökéletes arra,hogy szerelemrõl beszéljünk.
Elmegyünk majd együtt a kivirágzott kertekbe
és Párizs utcáin fogunk andalogni."
Mondd, mikor jössz vissza?
Mondd, ugye tudod azt,
hogy az idõ, ami múlik,
nemigen visszahozható?
Hogy az elvesztegetett idõ
nem visszahozható!
A tavasz már régesrég eliszkolt.
Reccsennek a halott levelek, égnek a tüzifák.
A gyönyörū õszbe borult Párizst látván,
hirtelen elgyengülök, álmodozom és borzongok.
Imbolygok, szédelgek, és mint a zeneszó
megyek, jövök, kagyargok, forgolódok, vánszorgok.
Az ábrázatod kísért, egész halkan beszélek hozzád
és a szívem megszakad, és nagyon hiányzol.
Mondd, mikor jössz vissza?
Mondd, ugye tudod azt,
hogy az idõ, ami múlik,
nemigen visszahozható?
Hogy az elvesztegetett idõ
nem visszahozható!
Bármennyire is szeretlek még mindig, bármennyire is szeretni foglak örökre,
bármennyire is csak téged szeretlek, bármennyire is szeretlek tiszta szerelemmel,
ha nem érted meg,hogy Neked vissza kell térned,
akkor legdrágább emlékként fogok ránk visszaemlékezni.
Ismét útra kelek majd, a világ elkápráztat.
Megyek megmelegedni egy másik nap alá.
Nem vagyok olyan,aki belehal a bánatba ;
az erkölcsi felfogásom sem egyezik a tengerészek feleségéével.
De mondd, mikor jössz vissza?
Mondd, ugye tudod azt,
hogy az idõ, ami múlik,
nemigen visszahozható?
Hogy az elvesztegetett idõ
nem visszahozható!