Most, hogy elmentél, az élet oly csöndes lett,
Egyre hidegebb és hidegebb.
A szívem megfagyott,
S az életem megállt.
Szívem olyan, mint csatamező ütközet után:
Minden csupa vér,
S hidd el, ez egyre csak rosszabb lesz.
A hiányod a legnagyobb gyötrelem a Földön.
Csak bűneimmel tarkított életem maradt,
Miközben e sorokat írom, szemem megtelik könnyel.
Világ! Újra ellenállok fájdalmaidnak!
Már a szerelem is hazugságnak tűnik.
Színtiszta makacssággal fogok tovább élni, de ne kérdezd, hogyan.
A Pokol kellős közepén...