Hogyha majd egyszer újra találkozunk
egymásnak még csak köszönni sem fogunk
Eltűnünk a tömegben, egymást meg em látjuk,
de szemünkben egy könnycsepp több, mint amit mondunk
S ha mégis kimondanám a neved
titokban nézel rám, mert máshogy nem mered,
s úgy teszel majd, azt képzeled,
többé felém sem sodor már Téged az emlékezet.
S ha azt kérdeznéd, én vajon hogy is vagyok,
két hazugságot mondok majd Neked
az egyik, hogy szerelmet Neked már nem adhatok,
s a másik, hogy már elfelejtettelek.
Ha majd egyszer újra utamba sodor az élet,
egymásra egy levegőnyi időt sem szánunk
egy szó nem sok, annyit sem mondhatok majd Néked,
de majd, mintha mégis mondtunk volna... tán majd úgy csinálunk.