Mindent, amit tudtunk, kimondatlanul hagytunk
Legyőzötten, egy törött álom által
Semmi sem olyan, mint volt
Üldöztük a démonjainkat egy lefelé menő, üres úton
Néztük a kastélyainkat, ahogy porrá válnak
Menekültünk az árnyékaink elől, csakhogy még egyszer itt fejezzük be
és mindketten tudjuk
Ez nem az a világ, ami a képzeletünkben volt
De kaptunk időt.
Megragadtunk a válaszoknál, amiket nem találunk
De kaptunk időt.
És annak ellenére, hogy megeshet, hogy elvesztünk ma este
Az ég emlékeztet minket egy másik időre
Ez nem az a világ, ami a képzeletünkben volt.
De kaptunk időt.
Megtört mosoly, kimerült szemek
Érzem a vágyakozó szívedet
Szólíts a nevemen, ordítsd a távolból.
Küzdöttünk a démonjainkkal csak hogy fent maradhassunk
felépítettünk egy kastélyt, hogy végignézzük, ahogy romba dől
örökké csak futottunk, hogy még egyszer itt fejezzük be
És most már tudjuk
Ez nem az a világ, ami a képzeletünkben volt
De kaptunk időt.
Megragadtunk a válaszoknál, amiket nem találunk
De kaptunk időt.
És annak ellenére, hogy megeshet, hogy elvesztünk ma este
Az ég emlékeztet minket egy másik időre
Ez nem az a világ, ami a képzeletünkben volt.
De kaptunk időt.
Vigyél vissza
Vissza, a hegyoldalba.
Az északi fények alatt
kergetni a csillagokat.
Vigyél vissza
Vissza, a hegyoldalba.
Akkorra, amikor tele voltunk élettel.
Vissza a kezdetekhez
Mindketten tudjuk, hogy
Ez nem az a világ, ami a képzeletünkben volt
De kaptunk időt.
Megragadtunk a válaszoknál, amiket nem találunk
De kaptunk időt.
És annak ellenére, hogy megeshet, hogy elvesztünk ma este
Az ég emlékeztet minket egy másik időre
Ez nem az a világ, ami a képzeletünkben volt.
De kaptunk időt.