Amikor a szemeidet nézem,
Valami meghal bennem mélyen,
Mert tudom, hogy nem leszel jobban, jobban, jobban...
Jobban kéne csinálnod a szerelmi ügyeket,
Az egyetlen dolog, amit megértettem,
Hogy soha senki nem elég jó.
Botladozom a szavakon át, ahogy elhagynak engem,
Remegek a fenségességed oldalán,
Megvágom magam, csak hogy kijöjjenek a szavak.
Ezúttal másmilyen leszek, ígérem neked,
Ezúttal különleges leszek, te is tudod,
Csak ne hagyj el, ha a szemeidben vagyok.
Ezúttal jobb leszek, szeretném, ha tudnád,
Ezúttal különleges leszek, ó Istenem, add, hogy így legyen,
Csak ne hagyj el, ha a szemeidben én vagyok.
Elvetted a fiatalságom, elvetted az egészségem,
És ha nem vagy itt, megtalálom magam,
Ezt jobban kellett volna csinálnod.
Nincs önkontroll és nincs válasz a miértre,
Ha nem változom meg, mindketten meghalunk,
Ez van számodra és számomra.
Hólyagok az ujjbegyeimen,
Imádkozva egy Istenhez, akiben nem is hiszek,
Meg fogsz most hallgatni?
Meg tudsz nekem valahogy bocsátani?
Ezúttal másmilyen leszek, ígérem neked,
Ezúttal különleges leszek, te is tudod,
Csak ne hagyj el, ha a szemeidben vagyok.
Ezúttal jobb leszek, szeretném, ha tudnád,
Ezúttal különleges leszek, ó Istenem, add, hogy így legyen,
Csak ne hagyj el, ha a szemeidben én vagyok.
Most, közelebb a véghez,
Ha a szerelem volt a válasz,
Akkor mi volt a kérdés?
Már közelebb, ítéltessék meg.
Még sosem voltunk itt kint korábban.
Ezúttal másmilyen leszek, ígérem neked,
Ezúttal különleges leszek, te is tudod,
Csak ne hagyj el, ha a szemeidben vagyok.
Ezúttal jobb leszek, szeretném, ha tudnád,
Ezúttal különleges leszek, ó Istenem, add, hogy így legyen,
Csak ne hagyj el, ha a szemeidben én vagyok.