Nem akarok többet maradni
Nem akarom többé elrontani
Azt a szép átlátszó fényt ami az én szemeimnek van
És mindent el akarok ajándékozni
És soha vissza nem nézni
Mert minden alkalommal, amikor megtettem idővel megsínylettem
És többé nem emlékszem az emberekre,
És nem emlékszem az emberekre
Emlékszem, mi különbözteti meg őket, amikor szeretetet adnak
És az ágyamban fekve az egész világot a fejembe zártam
Hogy felismerjem a tükörben hogy mi marad meg rólam
Mondd,
Emlékszel rám?
Gondolj bele ...
Az álmaimban láttuk egymást!
Védelmezz engem örökké, szerelmem legalább te
Ebben a hazugságok haldokló világában
És a seb megmarad
És ez az életem megmarad
Védelmezz engem örökké, ebben a viharos világban
Amelyben a szerelem az egyetlen kiáltás tiltakozás számunkra férfiaknak
Nem tudom feladni
Ha ott vagy hogy megvédj engem
És ez nem forradalom
És ez nem depresszió
Ez nem egy mánia mert túl nagy vagy túl szép
Azoknak, akik tiszteletben tartják az időt
És inkább rosszul érzi magát
Neki nincs szüksége semmilyen gyógyszerekre és képes beszélni
Felismerés sokak számára közömbösnek tűnik
Felismerem a méltóságot azokban, akik néha semmit sem éreznek
Mondtam: "Beszélj hozzám!"
Védelmezz engem örökké, szerelmem legalább te
Ebben a hazugságok haldokló világában
És a seb megmarad
És ez az életem megmarad
Védelmezz engem örökké, ebben a viharos világban
Amelyben a szerelem az egyetlen kiáltás tiltakozás számunkra férfiaknak
Nem tudom feladni
Ha ott vagy hogy megvédj engem
Még most szeress,
Ha értesz engem,
A történetek és a kompromisszumok metszik egymást
Ha megértesz engem, vagy nem értesz semmit, menj tovább, menj tovább,
Védelmezz, engem örökké
Védelmezz, engem örökké
Védelmezz ,engem örökké
Védelmezz engem örökké, szerelmem legalább te
Ebben a hazugságok haldokló világában
És a seb megmarad
És ez az életem megmarad
Nem tudom feladni
Ha ott vagy hogy megvédj engem