Én vagyok a tenger, ahol vitorlázol,
Egy hajó tele emlékekkel,
Az élet darabkáival, az ősz színeivel,
Te vagy az egyetlen, ki értem él.
A gondolatok, a láz és a tűz olyanok, akár a Nap,
Úgy áramlanak át a testemen, akár a forró láva,
Te a szív nyelvén beszélsz velem
Akkor, mikor szemeim nem láthatnak téged.
Hívlak téged és együtt szárnyalunk,
A végtelen ízek és végtelen álmok között,
Csak te vagy nekem, te vagy a fény,
Képes vagyok belátni az egész világot,
Hívlak téged,
És egy életen át veled leszek.
Egymás mellett szárnyalunk a magasban,
Karjaidból én is erőt merítek,
Te vagy a tiszta égbolt, mely elijeszti a telet,
Te vagy a Napom, és sosem engedlek el.
A gondolatok, a láz és a tűz olyanok, akár a Nap,
Úgy áramlanak át a testemen, akár a forró láva,
Te a szív nyelvén beszélsz velem
Akkor, mikor szemeim nem láthatnak téged.
Hívlak téged és együtt szárnyalunk,
A végtelen ízek és végtelen álmok között,
Csak te vagy nekem, te vagy a fény,
Képes vagyok belátni az egész világot, hívlak téged,
És egy életen át veled leszek.
Énekel a Hold,
És ha még menned is kell,
A két fiatal szívet a szél visszaűzi a hajóhoz,
Mert én már a testedben élek,
Eggyé váltunk,
Minden csak te és én,
Mi már egyek vagyunk.
Mindent megtaláltam benned amit kerestem, és most magasan szárnyalok,
A végtelen ízek és végtelen álmok között,
Csak te vagy nekem, te vagy a fény,
Képes vagyok belátni az egész világot,
Hívlak téged,
És egy életen át veled leszek,
Megtaláltam benned mindent,
Látom az egész világot,
És örökké veled leszek, veled leszek.