A teremtmény szeret egyedül lenni
A törzsén dupla bőr
Négy karja és három lába van
És senki el nem hinné
Ezért holdfénynél
Minden vásáron elővezetik
Fájdalmat okoznak neki, nem hiszik,
Hogy egy ilyen lény létezik
Hogy egy ilyen lény bármit is érez
De ha éjjel az arnyékban van
És a fajdalma mellkasát rágja
Senki sem hallja, amint magához beszél
Szemtől szembe
"Az ember természeténél fogva gonosz
Az embernek szüksége van a teremtményre
Az állatnak adta a 'disznó' nevet
És közben azt hiszi, csak Ő tiszta"
A teremtményt gyakran verik
Átkozzák és leköpik
A látványát alig lehet elviselni
És minden gyerek el akar előle menekülni
Minden utcában ismerik
Elátkozzák és kinevetik
Néhány férfi nem hagyhatta
És majdnem megölte - igen!
És csak teliholnál tör ki
Csak akkor hagyja el börtönét
Keresni fog téged - jól figyelj!
A hazugság lesz a végzeted
Nemsokára felveszi a nyomod
Meg fog találni, bosszút fog allni
Nem jutsz ki innen élve
Ami már tönkrement, nem törhet össze
Hogy csak ő tiszta - csak ő tiszta
A teremtmény - a teremtmény