Az idők oly gyorsan változnak,
Kíváncsi vagyok, meddig tart még?
Az óra ketyeg, az idő fogy,
A gyűlölet megtölti a Földet,
És mi az ára ennek?
A végére érünk, mielőtt még rájönnénk.
Az évek során
Sem találtam meg a választ arra,
Amit sosem tudtam.
Úgy csaptak belém, akár milliónyi villám,
És most itt vagyok, hogy elmondjam neked:
A nap minden másodpercében közelít feléd,
De a jövő ismeretlen ahhoz, hogy itt maradj.
Meg kell nyitnod elmédet,
Mi most tévútra vezet.
Megvan az ideje az életnek,
Megvan az ideje a halálnak,
De senki sem menekülhet végzete elől.
Nézd azokat, amiket tettünk
Az égető Nap alatt.
Ezen a módon kell folytatnunk?
Hát nézd meg magad,
És mondd el, mit látsz?
Egy báránybőrbe bújt farkast?
Mindvégig...
Minden másodpercben...
Szabadítsd fel szellemed,
Elméd ablakán át,
Tépd szét lelkedről a gyűlölet láncait,
Minden, amire szükséged van: a hit.
Én irányítom az életem,
Én vagyok az egyetlen,
Te irányítod az életed,
De ne feledd a végzeted...
Ideje búcsút mondani,
Tudom, hogy sírni fogsz,
Te irányítod végzeted,
És tudom, hogy megleled a módját,
És odakinn ragyog a Nap,
A dolgok rendbe jönnek majd,
S egy nap majd visszatérek hozzád,
Hát kérlek, várj rám!