Destin [Hungarian translation]

Nincsenek fátylak és redőnyök testvéreim,

Nincs opál, mi körülfonja ujjaimat,

Sem katedrális, mi imáimat rejtené,

Csak egy kis arany a hangomban.

Megyek az úton, átlépem a határokat,

Érzek, hallok, tanulok, látok.

Az idő szétfolyik,

Veszek, adok, van más választásom?

Ez az én végzetem,

Járom az utamat,

Így múlatva óráimat.

Kitartó ritmusra dobog a szívem,

Miközben a nyár fényei a komor télbe repülnek,

S az indián-nyár őszi esője záporozik

A sivatagnál is tágasabb fagyott földekre.

Jövök-megyek, ez a világ az enyém.

Jegyzetek közt, fényben élek.

Kitörök kiáltásod gyűrűjéből, kezeid

Messzire visznek a rejtett misztériumoktól.

Szemeidben látom a holnapom.

Ez az én végzetem,

Járom az utamat,

Így múlatva óráimat.

Kitartó ritmusra dobog a szívem,

Megyek az úton, átlépem a határokat,

Érzek, hallok, tanulok, látok.

Az idő szétfolyik,

Veszek, adok, van más választásom?

Meghallgatom az üzeneteket a rögzítőmön,

Bánatom a reptérre viszem,

Kilométerekkel arrébb ott a szerelem,

És a boldogság a telefon túlvégén.

Ez az én végzetem,

Járom az utamat,

Így múlatva óráimat.

Szívem kitartó ritmusra dobog.