A búcsú a legnehezebb része
Mikor újra az elején találjuk magunkat
De én nem vagyok túl bátor, és túl okos sem vagyok.
Nem én, szívességet teszek neked, szívességet teszek.
Egy napon majd megfogod érteni
Hogy miért taszítottalak el úgy, mikor elrohantam
És találni fogsz egy sokkal jobb embert nálam
Bízz bennem, szívességet teszek neked, szívességet teszek.
(Ooh)
Megvetésre méltó,
Hogy én csak egy élősködő vagyok,
Megvetésre méltó,
Hogy én soha nem lehettem volna birtokló
Megvetésre méltó,
Szeretni őt, aztán elhagyni.
És ha én a helyedben lennék, én sem tudnám szeretném magam
Mondom, ha a helyedben lennék, én sem tudnám szeretni magam
Én sem tudnám szeretni magam
Megvetésre méltó.
A fiú, aki aláhullott az égből
Senki sem volt ott, aki látta volna sírni
Üres tekintetét rád emelte és azt mondta:
"Szívességet teszek neked, szívességet teszek."
(Ooh)
Megvetésre méltó,
Hogy én csak egy élősködő vagyok.
Megvetésre méltó,
Hogy én soha nem lehettem volna birtokló
Megvetésre méltó,
Szeretni őt, aztán elhagyni.
És ha a helyedben lennék, én sem tudnám szeretni magam.
És ha a helyedben lennék, én sem tudnám szeretni magam
Én sem tudnám szeretni magam
Megvetésre méltó.
Annyira szeretném, ha másként mondhatnám el a történetet
Például miért üldözzük a fényt és a fiú szeretete miért érződik ennyire?
De a vére lassan kihűl és a bőre is sápadt már.
A lány pedig levelet hagy nála:
"Szívességet tettem neked, szívességet tettem."
Mondom, ha a helyedben lennék, én sem tudnám szeretni magam
Mondom, ha a helyedben lennék,
Mondom, ha a helyedben lennék, én sem tudnám szeretni magam.