A szerelmes csak az alázatot ismeri, neki nincs választása.
Tolvajkodik a sikátorodban este, neki nincs választása.
Arra vágyik hogy minden hajtincsedet megcsókolja, ne izgulj,
neki nincs választása.
Féktelenül szerelmes beléd, arra vágyik hogy eltörje a fogva tartó láncait,
neki nincs választása.
A szerelmes megkérdezte a viszont szeretettet:
- Jobban szereted-e saját magadat mint engem?
A szeretett válaszolta: Meghaltam magamért és érted élek.
Eltűntem saját magamból és a tulajdonságaimból,
Csak érted vagyok.
Elfelejtettem mindent amit tanultam,
de amióta ismerlek téged, tudásom lett.
Elvesztettem minden erőmet, de a te erődtől újra 'erős vagyok'.
Szeretem magamat...szeretlek téged
Szeretlek téged..szeretem magamat.
A szerelmed vagyok, állj mellém,
Kinyitom a kaput a szerelmednek.
Gyere rendelkezz vele, engedd hogy a csillagok szomszédai legyünk.
Olyan sokáig rejtegetted, végtelen sodródás a szerelem tengerében.
Végül is, te mindig is kapcsolatban voltál velem.
Eltitkoltad, kiderült az ismeretlen, a meg nem nyilvánuló.
Én vagyok az élet maga.
Egy rab voltam egy kis tavacskában,
Egy óceán vagyok és ő egy viharos árvíz.
Gyere egyesülj velem,
hagyd ezt a tudatlan világot.
Legyél velem, ki fogom nyitni a kaput a te szerelemednek.
Az irántad lévő vágy több mint az étel vagy ital
A testem az érzékeim az elmém éhes a te ízedre
Érzem a jelenlétedet a szívemen
Csöndes szenvedéllyel várok egy gesztusra, egy pillantásra tőled.