Ez a dal egy kicsit közhelyes lesz, már most sajnálom,
ha akarod, húzd le egy kör felessel, majd együtt számlázom.
De néha megesik, hogy a hangokat
megfojtja a fejben a gondolat,
és a csöpögéstől sem kímélem magamat.
Mert a vállamon a csalódás,
ez a rendezetlen adósság.
Ha egy cseppet közhelyes lesz, tényleg sajnálom,
maratont futva egy közteressel jobbat kántálok.
Mert ez a dal csak egy félédes bor,
egy csavaros, kupakos, negyedes,
lehet, néha fáj, lehet a fejedbe rúg,
de legalább durván egyenes.
Es fontos a láthatóság,
ha a nyakadon a hatóság.
Ez az, amihez nem kell pecsét,
ez az, amit ÁFA nélkül is számolhatsz,
ez az, amihez nem kell végzettség,
ez vagy te és én a legvégén.
Látod, egy kissé közhelyes lett, komolyan sajnálom,
mint a zsebemben lapuló tízezrest, amit mindig felváltok.
De ez a dal csak egy mirelit tészta,
nyújtom, ameddig lehet,
érzed, másnap már az íze más,
de jól esik minden szelet.