Ó, édes szenvedésem*
Mi értelme küzdeni, te újrakezded
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen élőlény
Nélküle egy kicsit elveszett vagyok
Egyedül járkálok a metróban
Egy utolsó tánc
Hogy elfelejtsem hatalmas fájdalmam
Menekülni akarok, s hogy az egész újrakezdődjön
Ó édes szenvedésem
Felbolygatom az eget, a nappalt, az éjszakát
A széllel és az esővel táncolok
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Az én köröm-e ez ?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök
Csak a remény...
Hiányodban ezen az úton
Hiába küzdök, tenélküled az életem csak egy csillogó díszlet, értelem nélkül
Felbolygatom az eget, a nappalt, az éjszakát
A széllel és az esővel táncolok
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Az én köröm-e ez ?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök
Ebben az édes szenvedésben
Melynek minden bántalmáért megfizettem
Hallgasd csak mekkora a szívem
A világ gyermeke vagyok
Felbolygatom az eget, a nappalt, az éjszakát
A széllel és az esővel táncolok
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Az én köröm-e ez ?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök