Ó édes szenvedésem,
Miért ragaszkodunk egymáshoz, ha te úgy is újrakezded.
Olyan vagyok mint egy jelentéktelen lény,
Nélküle egy kicsit el vagyok veszve,
Egyedül bolyongok a metróban.
Egy utolsó tánc,
Hogy elfelejtsem hatalmas fájdalmamat.
El akarok menekülni az újrakezdés elől.
Ó, édes szenvedésem.
Felkavarom az eget, a napot, az éjszakát.
A széllel és az esővel táncolok.
Egy kis szerelem, egy csepp méz
S én csak táncolok, táncolok, táncolok ....
És a zajban futok és félek.
Én jövök?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, megadom magam
És elszállok, szállok, szállok .....
Mint a remény...
Ezen az úton, a hiányoddal.
Jól ráfáztam, s nélküled az életem olyan mint egy dísz ami nem csillog, értelmetlen.
Felkavarom az eget, a napot, az éjszakát.
A széllel és az esővel táncolok.
Egy kis szerelem, egy csepp méz
S én csak táncolok, táncolok, táncolok ....
És a zajban futok és félek.
Én jövök?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, megadom magam
És elszállok, szállok, szállok .....
Ebben az édes szenvedésben,
Már megfizettem minden sértésért,
Hallgasd, ahogy a szívem hatalmas.
Földönfutó vagyok.
Felkavarom az eget, a napot, az éjszakát.
A széllel és az esővel táncolok.
Egy kis szerelem, egy csepp méz
S én csak táncolok, táncolok, táncolok ....
És a zajban futok és félek.
Én jövök?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, megadom magam
És elszállok, szállok, szállok .....