Nem látok, nem hiszek már a szemeimnek,
Alig hiszem- megfordultak az érzelmek.
Túl lusta vagyok, hogy feladjam.
Túl korai is volt, mert valami mindig megy.
Megesküdtünk, egymásért meghaltunk volna,
Meghajlítottuk az esőt, egymásnak bizalmat előlegeztünk.
Megpróbáltunk a végső út felé kanayrodni.
Semmi nem volt késő, de sok minden túl korai.
Toltuk egymást minden apályon és dagályon át,
Elapróztuk magunkat, kétségbeesetten szerettük egymást.
Ahogy csak lehetett letagadtuk a valóságot.
A mennyországnak egy dararabja volt, hogy te vagy.
Ref.:
Megtöltöttél minden teret a Nappal,
Minden bosszúságot az ellentetjére változtattad.
Északi előkelő- szelíd jóságod,
Elengedhetetlen büszkeséged... igazságtalan az élet.
Egy ezüst teremben a filmet táncolva.
Az arany erkélyről a végtelenséget megcsodálva.
Gyógyíthatalanul elsüllyedve, megitatva és minden megengedett volt.
Együtt az időrácsban. Szent Iván éji álom.
Ref.:
Megtöltöttél minden teret a Nappal,
Minden bosszúságot az ellentetjére változtattad.
Északi előkelő- szelíd jóságod,
Elengedhetetlen büszkeséged... igazságtalan az élet.
Biztos járásod, igaz verseid,
Derüs méltóságod, meginoghatatlan ügyességed.
Szembeszáltál a sorsszerűséggel.
Soha nem árultad el neki a boldogságról szóló terveid,
a terveid a boldogságról.
Nem megyek el, meghosszabbítottam a határidőm.
Új időutazás, nyitott világ.
Biztosan vagy a lelkemben.
Magammal hordlak, míg lehull a függöny.
Magammal hordlak, míg lehull a függöny...