éjfél tizenkettő van
kint a szél süvít
árnyak szele hív,
s a temetők
csendesek, megint.
a halál igazságos
legyél szegény, gazdag
a halál az halál
egyre megy,
hogy ki volt, az neki mindegy.
lehetsz lusta, egész életedben
vagy seftelhetsz serényen
néhány nap a halál után
és bizony
nincs többé már.
s ahogy így töprengek
mik a nagy értelmek,
a velőt ráró sikolytól
a szesz bennem megdermed.
valaki !!! segítség
segítség !!! valaki
sötét kabát, sötét kalap
sovány alak
kezében kasza
és egy óra
lassan közeledik
kopog az ajtón
gyilkos szagot érzek
majd hozzám szól
„jó éjt
én vagyok a halál
gondjaidnak vége már
lejárt az időd
gyere, ne vergődj.
én vagyok
a keresztapa.”
megszólítom:
„jöjjön be, kerüljön beljebb.
kaszát nem veszek,
fűnyíróm van a kertben.
„Bizonyára éhes nagyon
((hiszen csupa csont, ugye))
adhatok egy rumos teát
vagy levest főzzek-e ?
először a teát veszi el,
felönti elsőre.
csak a fognak lehet forró,
hiszen nincs nyelve.
megint előveszi az órát
hajam az égnek áll
megkopogtatja vállam
másodszor kezdi rá
„jó éjt
én vagyok a halál
szenvedésed vége már
lejárt az időd
gyere, ne vergődj.
eljött érted,
keresztapa.”
egyszer csak azt mondja
„mielőtt téged lekaszállak
menj, hozz egy utolsó
rumos teát nekem”
de az ötödik csésze után,
remekül hat a szer.
jót tett a száraz csontoknak,
sőt akár táncolni is mer.
„segítség !!! valaki !!!!” .
eszembe jut a kiáltás és egy jó ötlet.
„várjon, ez egy tévedés
nem én vagyok Valaki.
legjobb ha Salzburgba megy
ott a halál mindig otthon van.”
elviszem az állomáshoz
fölteszem a vonatra
veszek neki jegyet is
és leültetem az étkezőkocsiba.
a vonat kigördül
megkönnyebbülök
integetek utána
vacakol az üléssel
és a kantinoshoz szól:
„jó éjt
én vagyok a halál.
gondjaidnak vége már
gyere testvér gyere,
hozz nekem egy rumos teát.
de sok rum legyen benne.”
fordította Gaál György István