Ahogy üldögéltem az én kocsmámban
Egy lány jött be az ajtón
Meglátott előbb engem, azután a poharamat
És leült oda mellém
Azt mondja, ő az üdvhadseregtől jött
És nem tudott megérteni engem
Azt mondta látott ő már sok jó embert
Itt a kutyák eledelévé válni*
A pálinka az ördög műve
Hogy elpusztítson bennünket
Hallom már, milyen ha az ördög nevet
Amikor a pálinkába belehalunk
Ő annyira jámbor volt, és annyira kedves
És tetszett is nekem nagyon
És barátságosan azt mondtam neki
Hogy nekem a pálinka nem árt meg
Én már kiürítettem a következő poharat
Azt mondta: „Úgy sajnállak téged!
Néhány ember, aki így vedel, mint te
Azt később meg fogja bánni! "
A pálinka az ördög műve
Hogy elpusztítson bennünket
Hallom már, milyen ha az ördög nevet
Amikor a pálinkába belehalunk
A lány nézett rám gyengéden
Úgyhogy gyorsan még kiittam egyet
Azután átkaroltam a derekát
És én őt egészen hazáig kísértem
Ő akkor behívott a szobájába
És ott aztán megtanultam azt,
Aki túl sokat iszik, az gyakran sajnos,
Csupán csak egy fél ember
A pálinka az ördög műve
Hogy elpusztítson bennünket
Hallom már, milyen ha az ördög nevet
Amikor a pálinkába belehalunk
A pálinka az ördög műve
Hogy elpusztítson bennünket
Hallom már, milyen ha az ördög nevet
Amikor a pálinkába belehalunk