Olvasom a vénáidat, mint a vonalakat a térképen
De nincs célállomásom
Látom, ahogy a füst és a jel erősödik a leheletemben
És a lángok hidegek és betegek
Megtöltöttelek a csoda országgal, ami a fantáziámból született
És menj, én nem tudok
Mert a démonjaim megkötnek
Egy selyem bilincsel, beborítja a lelkem
Nyilvánvaló hogy véget vethetnék ennek
De a démonok átvették az irányítást
Mint egy sötét bűn a lelkemben
Nyilvánvaló hogy véget vethetnék ennek
Oh, nem, ők csak démonok
Keresztül nyomom a vért benned
Hogy gyógyítsam, ahol megsérültél
És olyan kábult vagyok, nem érzem futni
Amikor bemocskolódik a fal körülöttem
Megtöltöm a szobát az árnyékaiddal
Lerajzolom a képzeletemben
És menj, én nem tudok
Mert a démonjaim megkötnek
Egy selyem bilincsel, beborítja a lelkem
Nyilvánvaló hogy véget vethetnék ennek
De a démonok átvették az irányítást
Mint egy sötét bűn a lelkemben
Nyilvánvaló hogy véget vethetnék ennek
Oh, nem, ők csak démonok
Ők csak démonok
Ők csak démonok
Bámulom az utat
Beteg a sötétségtől és a hidegtől
A bilincsek viselt dolgok
Oh, értünk is harcolok
Felépítem ezt a csoda országot
Áztatta a színeket a bőrödön
És menj, én nem tudok
Mert a démonjaim megkötnek
De a selyem bilincs törött már
Nyilvánvaló hogy véget vethetnék ennek
De a démonok átvették az irányítást
Mint egy sötét bűn a lelkemben
Tudom nyilvánvaló, hogy véget vethetnék ennek
Oh, nem, ők csak démonok
Ők csak démonok