Későre jár, minden régen bezárt lenn az utcán.
Féltékeny szívvel az ablakot figyeltem én.
Más csókolt téged,
melletted idegen árnyék állt, s karjába zárt.
Mért, mért, mért, Delilah,
mondd, hogy mért, Delilah.
Megcsaltál, ó, jaj, ez bosszúra vár.
Nem tudok élni egy percig se nélküled már.
Kihalt a fény, és úgy szenvedtem én lenn az utcán.
Éjfélre járt, mire elment az idegen már.
Lángolt a vérem,
csöngettem és ő az ajtóban nevetve állt.
Mért, mért, mért, Delilah,
mondd, hogy mért, Delilah.
Válaszát, ó, jaj, nem vártam tovább.
Villant a penge, és többé nem nevetett már.
Lángolt a vérem,
csöngettem és ő az ajtóban nevetve állt.
Mért, mért, mért, Delilah,
mondd, hogy mért, Delilah.
Válaszát, ó, jaj, nem vártam tovább.
Villant a penge, és többé nem nevetett már.
Bocsáss meg szerelmem,
nem bírtam én már tovább!