Könnyek a szememből, oly hideg,
könnyek a szememből, a zöldellő fűre.
Ahogy itt fekszem, a súly felemelkedik rólam
egyszer s mindenkorra, egyszer s mindenkorra.
Óvakodj a fénytől,
magával ragadhat oda, ahol nincs gonosz.
Magával visz, mindörökre.
Az éjszaka olyan gyönyörű
(szükségünk van rá, akárcsak a Nappalra).