Death [Hungarian translation]

Imádom az érzést, mikor felemelkedünk

És nézzük, mily kicsi odalenn a világ,

Szeretek álmodni, és hinni, hogy a

Felhőkben biztonságban vagyunk.

Kíváncsi vagyok, mi emel minket ily magasra,

Lehet, hogy a szerelem szárnyai?

S ha hirtelen zuhanni kezdenénk, sikoltanunk kellene?

Vagy maradjunk csöndben, és fogjuk

Be a szánkat, mintha sírnánk?

Így félünk a haláltól?

Nyugi, igen, próbálkozom,

De a félelem fogva tart.

Igen, ez a félelem fogva tart.

Szeretem az éjszaka nyugalmát,

Mikor a Nap elsüllyed a halálos tengerben,

Érzem, ahogy szívem egyre hevesebben dobog,

S az időérzékem cserben hagy.

Az ég egy kijelölt útvonal,

De ki dönti el, melyik utat válasszuk?

Ahogy az emberek álmokba süllyednek,

Becsukom a szemem, a kezem remegni kezd,

Vajon újra látom még a Napot?

Ki vezet engem?

Elképzelem saját síromat,

Mert a félelem fogva tart.

Igen, ez a félelem fogva tart.

Lebegek, de se fel, se le nem jutok.

Kíváncsi vagyok, mikor majd landolok,

Megrázkódik-e a föld,

S felrázza-e szunnyadó szíved?

Lehet, hogy megremeg a holdfényes, csillagos ég?

Lehet, hogy könny szökik hideg szemeidbe?

A jobb oldalamon élek, a balomon alszom,

Ezért kell szeretnünk a halálunk előtt.

Igen, ez a félelem fogva tart.