Oh édes őrület
Fogd meg a kezem és sétálj velem ki, a sötétbe
Sétálunk az úton órákon át
a fehér hegyekhez és az óceánokhoz
az összecsapáskor természetesen a pokolban menetelünk
ezt most mi ítéljük kudarca
Oh az irónia
Ha lemegyek, nem egyedül megyek le
Te ítélted ezt
Te ítéltél
e ítélted most ezt
Te ítéltél
tartsd vissza a lélegzeted, kedvesem
alatta megyünk
Ezen az úton az idő nekem dolgozik
a fehér hegyekhez és az óceánokhoz
keresem a vigaszt ezen a mérgező bűnös földön
csak engedj be (csak engedj be)
ne kelts fel, a nyugtató dalaikra
a boruk leigáz engem
tartsd vissza a lélegzeted, kedvesem
alatta megyünk[x2]
Álmok, szerintem nem fog felemelni az álmaimhoz
és azt hittem, nem tud menekülni az elmém
Álmok, szerintem nem fog felemelni az álmaimhoz
és ennek ellenére megpróbáltad, de nem tudsz elmenekülni előlem
Most láttad, mivé lettem
Most láttad, mit tudok tenni
Most láttad, mire vagyok képes
Sétálok az úton órákon át
a fehér hegyekhez és az óceánokhoz
keresem a vigaszt ezen a mérgező bűnös földön
csak engedj be
ne kelts fel, a nyugtató dalaikra
a boruk leigáz engem
üdvözöljük egy ember naplójában, aki oly rég elvesztette az eszét
üdvözöljük egy ember bőrében egy szívvel, ami fekete és hideg
Újra és újra a fejemben