A hajnal megöl minden szépséget,
A halott éjszaka elsodródik,
Maradnom kell és üdvözölnöm a napot,
Vagy követnem kell az egyetlent, és elbújnom a Nap elől?
A fénysugarak vágnak, akár a borotva,
A lángoló tűz égeti szemeimet,
A nap feltárja a szörnyű árulást,
És ezt a gonosz elmét. Elbújok a Nap elől,
Elbújok a Nap elől,
Elbújok a Nap elől.
Holt ígéretek,
Megfestik a tiszta, ősi próféciák világát,
A jóság világának maradványait,
Ejött az idő elbújni a Nap elől.
Patkányként rohanok a sötétbe,
Az éjszaka sugarai átölelik elmémet,
Félek visszanézni a szívtelenségbe,
A vér és por világába.
Elbújok a Nap elől,
Elbújok a Nap elől.
Holt ígéretek,
Megfestik a tiszta, ősi próféciák világát,
A jóság világának maradványait,
Ejött az idő elbújni a Nap elől.
Jobb leszek,
Nem leszek ilyen keserű,
Saját Mennyországomban örökké jó leszek,
Jobban, mint valaha,
Többé már nem fogok sírni,
Sosem halok meg.
Holt ígéretek,
Megfestik a tiszta, ősi próféciák világát,
A jóság világának maradványait,
Ejött az idő elbújni a Nap elől.